Előkészítés
Mielőtt a parketta csiszolásába fognánk, elengedhetetlen a megfelelő előkészítés. Ez biztosítja, hogy a munka során ne sérüljön semmi, és a csiszolás egyenletes legyen. Az előkészítés főbb lépései a következők:
- Helyiség kiürítése: Először távolítsunk el minden bútort, szőnyeget és egyéb tárgyat a helyiségből. Így a teljes fa padló felület hozzáférhetővé válik, és megakadályozzuk, hogy a bútorokat beborítsa a por.
- Szegélylécek eltávolítása: Szedjük fel a parketta szegélyléceit (szegőléceit), így a csiszológép a szélekhez is jobban hozzáfér.
- Tisztítás és védelem: Porszívózzuk fel a durvább szennyeződéseket a parkettáról. A csiszolás során keletkező por terjedésének megakadályozására zárjuk le az ajtónyílásokat (például takarófóliával), és használjunk porelszívóval ellátott csiszológépet, ha lehetséges. Pormentes parketta csiszolás ma már elérhető megfelelő ipari gépekkel, de némi finompor így is keletkezhet – ennek minimalizálása érdekében érdemes pormaszkot viselni és gondoskodni a munkaterület elkülönítéséről.
Durva csiszolás (nagyolás)
A parketta csiszolásának első fázisa a durva csiszolás, más néven nagyolás. Ilyenkor egy nagy szemcsés (durva szemcséjű, pl. 36-os vagy 40-es) csiszolópapírral távolítjuk el a parketta felületéről a régi lakkréteget, szennyeződéseket és egyenetlenségeket. Ezt a műveletet általában hengeres vagy szalagos parkettacsiszoló géppel végezzük. A durva csiszolás célja, hogy a padló felszíne síkba kerüljön és mentes legyen a régi bevonatoktól, lerakódott piszoktól.
A nagy teljesítményű csiszológép gyors forgómozgással szedi le a fa felső rétegét. Fontos az egyenletes, folyamatos mozgatás: soha ne tartsuk egy helyben a gépet járó hengernél, mert mély vájatot marhat a fába. Általában a teljes felületen kétszer is végigmegyünk a durva csiszolással, eltérő irányokban, így biztosítva a sík felületet. A falak mentén és a sarkokban a nagygép nem fér el, ezért ott szélcsiszoló (sarokcsiszoló vagy peremcsiszoló) segítségével, kézi erővel végezzük el a csiszolást ugyancsak durva szemcséjű papírral, hogy a szélek se maradjanak ki.
A durva csiszolás után a padló már teljes felületén nyers fának tűnik, de még érdes a durva szemcsék karcai miatt. Por is keletkezik bőven, ám a modern gépek beépített porelszívása ezt nagyrészt összegyűjti.
Hézagkitöltés (fugázás)
A csiszolás során felszínre kerülhetnek a parketta elemei közötti apró rések vagy hézagok. A hézagkitöltés (fugázás) célja, hogy ezeket a réseket eltüntessük, mielőtt a felületkezelésre sor kerül. A hagyományos módszer szerint a finomcsiszolásból származó faport kötőanyaggal keverjük össze, és ezzel a pasztaszerű masszával töltsük ki a hézagokat. Régebben erre a célra gyakran a parkettalakkot használták kötőanyagként: lakk és csiszolatpor keverékéből készítettek fugakitöltőt. Ennek azonban megvolt az a hátránya, hogy a száradás során jelentősen zsugorodott és törékennyé vált, így idővel a kitöltött rések szélei mentén kihullhatott a kitöltő anyag.
Manapság korszerű, rugalmas parketta fugázó anyagok érhetők el, melyeket kifejezetten erre a célra fejlesztettek. Ezek többnyire vizes bázisú, gyantatartalmú masztixok vagy akril alapú fugázó paszták, amelyek a csiszolás során keletkezett finom porral keverve színhű, tartós tömítést adnak. Az alkalmazásuk egyszerű és hasonló a régi technológiához: csak össze kell keverni a finom csiszolatport a fugakitöltő anyaggal. Fontos, hogy csak tiszta, finom frakciójú fa port használjunk, amely nem tartalmaz szennyeződést vagy régi, megégett lakkrészecskéket – ellenkező esetben a keverék nem tapad megfelelően, vagy színe eltérhet. A masszát egy széles spakli segítségével nyomjuk bele a parketta réseibe, igyekezve minden hézagot kitölteni. A felesleges anyagot a spaklival húzzuk le a felületről.
Hagyjuk a kitöltő anyagot teljesen megszáradni a gyártó által javasolt ideig (ez általában néhány óra, de lehet egy egész nap is, a használt anyagtól függően). Száradás után következhet a finom csiszolás. Ennek célja, hogy a parketta felszínén maradt kitöltő anyag feleslegét eltávolítsuk, és a felületet végleges simaságúra csiszoljuk.
Finom csiszolás
Miután a parketta felületéről a durva csiszolás levitte a régi lakkréteget és a nagyobb egyenetlenségeket, következhet a finomabb csiszolás. Ezt több lépésben végezzük, fokozatosan finomabb szemcséjű csiszolópapírokkal. Általában egy közepes (például 60-as) szemcsenagyságú papírral csiszolunk a második menetben, majd egy egészen finom (100-as vagy ennél is finomabb) papírral fejezzük be a folyamatot. A közepes csiszolás kisimítja a durva csiszolás karcait, a finom csiszolás pedig tökéletesen sima, egyenletes felületet ad a nyers fának. Az utolsó csiszolási irányt célszerű a helyiség fő fényforrásához (ablakhoz) igazítani, hogy a beeső fény ne mutassa a legapróbb csiszolási nyomokat sem.
A finom csiszoláshoz használhatunk hengeres gépet finom papírral, illetve egytárcsás gépet is a selymesen sima felület érdekében. E fázis során derül ki, mennyire alapos volt a nagyolás: ha bárhol lakkmaradvány vagy karc visszamaradt, azt a finom csiszolásnak el kell tüntetnie. Külön figyelmet fordítsunk a sarkokra és szélekre – szükség esetén kézzel vagy sarokcsiszolóval finom papírral ezeket is át kell dolgozni, hogy az egész padló homogén legyen.
Megjegyzés: a csiszolás a parkettafelújítás legkritikusabb része. Ha nem jól végezzük el, a hibák csak a lakkozás vagy olajozás után válnak láthatóvá, és ilyenkor már csak a teljes folyamat újrakezdésével orvosolható. Éppen ezért szánjunk elegendő időt és figyelmet a finom csiszolásra a türelem és alaposság itt később többszörösen megtérül a szép végeredményben.
Felületkezelés: lakkozás vagy olajozás?
Miután a nyers fa padló teljesen sima és tiszta, következhet a felületkezelés, amely megóvja a csiszolt parkettát és meghatározza annak végső megjelenését. Két fő eljárás terjedt el a fa padlóburkolatoknál: a parketta lakkozása és a parketta olajozása. Mindkét módszer kiváló eredményt adhat, de eltérő tulajdonságokkal rendelkezik.
Parketta lakkozása
Lakkozás során a parketta felületére több réteg speciális parkettalakkot viszünk fel, amely megszáradva erős védőfilmet képez a fa felületén. A lakkozás lényege, hogy a fa padló felszínén egy kemény, átlátszó bevonat jön létre, amely megóvja a fát a mindennapi használatból eredő kopástól, kisebb karcolódástól és foltoktó. A modern parkettalakkok (jellemzően poliuretán alapú lakkok) rendkívül tartósak, és ellenálló, strapabíró réteget alkotnak a fa tetején. Előnye, hogy a lakkozott padló nagyon ellenálló és tartós: még nagy igénybevételű helyiségekben is jól állja a sarat, a bevonat védi a fát a víztől, szennyeződésektől és mechanikai behatásoktól. A lakkozott felület könnyen tisztítható, általában elég egy enyhén nedves felmosás vagy törlés a mindennapi ápoláshoz. Emellett a lakkok különböző fényességi fokozatokban érhetők el: kérhetünk selyemfényt, magas fényt, de akár matt lakkozást is, így a megjelenés az igényekhez szabható.
Lakkozás folyamata
A lakkozás több lépésből álló, precíz munkafolyamat, amelynek célja a fa természetes szépségének kiemelése és tartós védelme. Elsőként alapozó lakkréteg kerül fel a frissen csiszolt parkettára. Ez a réteg mélyen beszívódik a fa pórusaiba, és megteremti a tökéletes tapadóhidat a fedőlakk számára.
Ezt követően két réteg fedőlakk felhordása történik. A rétegek között, miután az előző réteg teljesen megszáradt, finom köztes csiszolást végez, hogy a következő réteg tapadása tökéletes legyen, és a felület selymesen simává váljon.
A lakkot szivacshengerrel vagy speciális lakkterítővel viszi fel a padlóra, mindig egyenletes, vékony rétegben. A munkát a faltól a kijárat felé haladva végzi, így elkerüli, hogy a friss lakkrétegre rálépjen.
A lakkozás során különös figyelmet fordít a megfelelő szellőztetésre, főként oldószeres lakkok használatakor, mivel ezek erős szagúak lehetnek. A száradási idő a választott anyagtól függően változik: a vízbázisú lakkok általában gyorsabban száradnak és kevésbé szagosak, míg az oldószeres változatok hosszabb kötési időt igényelnek.
A munkálatok befejezése után a padlót 2–5 napig nem szabad használni, teljes terhelést – például bútorok visszahelyezését vagy szőnyegezést – pedig csak körülbelül egy hét elteltével javasolt.
Ez a gondosan kivitelezett folyamat garantálja, hogy a parketta felülete tartós, fényes és ellenálló maradjon, hosszú éveken át megőrizve a fa természetes eleganciáját.
Parketta olajozása
Az olajozás egészen más megközelítést jelent a fa padló felületkezelésében. Olajozáskor nem egy fedő réteg kerül a fa tetejére, hanem a fa anyagába juttatunk be speciális parkettaolajat. Az olaj mélyen beszívódik a fa pórusaiba, ott keményedik ki, ezáltal belülről erősíti meg a fát és védi a padlóburkolatot. Az olajozott padló felületén nem keletkezik vastag filmréteg; a fa tapintása és kinézete természetes marad, a faerezet és a színárnyalatok pedig élénkebben mutatkoznak meg, nagyobb mélységgel. Az olaj kiemeli a fa egyedi szépségét sokan éppen azért kedvelik, mert meleg, matt fényű felületet ad, ami otthonos hatású és közelebb áll a nyers fához. Emellett rengeteg szín áll rendelkezésre, hogy mindenki megtalálja a számára legideálisabb felületet.
Az olajozás folyamata
A csiszolást és portalanítást követően a nyers fa felületére ecsettel, hengerrel vagy padlófényező géppel felhordjuk a parkettaolajat. Gyakran két rétegben alkalmazzák: az első réteg bőségesen beitatja a fát, majd a felesleget felitatják, száradás után pedig egy második vékony réteggel biztosítják az egyenletes megjelenést. Van, hogy a második réteg egy viaszos olaj (hardwax oil), ami az olajozott felületnek némi plusz védelmet és selymesebb fényt ad. Az olaj általában gyorsan (néhány óra alatt) szárad annyira, hogy járható legyen, de a bútorokat visszatenni és a padlót erősen igénybe venni csak 1-4 nap múlva ajánlott. Az olajozás során ügyeljünk rá, hogy az olajat egyenletesen oszlassuk el, ne maradjanak pocsolyák vagy olajfoltok. A felhordást követően polírozó géppel dörzsölik be az olajat a fába, így az mélyebbre jut és a felszínen szép egyenletes lesz.